Kīrtan
A szent nevek közös, örömteli éneklése Śrīla Prabhupādával.
Ki Kṛṣṇa?
A Bhagavad-gītā szerint Kṛṣṇa nem egy „hindu Isten” a sok közül.
Kṛṣṇa az Istenség Legfelsőbb Személyisége.
A „Kṛṣṇa” név jelentése: mindenkit vonzó. Ő minden létező végső forrása: az anyagi világé, a lelki világé, az élőlényeké, a természet törvényeié és az időé.
És mégsem egy személytelen energia valahol az univerzum mögött. Személy. Van akarata. Van személyisége. Vannak érzései. Szeret. Viszonoz. Beszél. Játszik. Kapcsolatba lép az élőlényekkel.
A Bhagavad-gītā egyik legkülönösebb állítása szerint ott van minden élőlény szívében. Bhagavad-gītā 18.61 🪷
És akkor kik vagyunk mi?
Nem Kṛṣṇa vagyunk. De nem is vagyunk Tőle függetlenek. A Bhagavad-gītā szerint minden élőlény Kṛṣṇa örök, parányi része. Bhagavad-gītā 15.7
Ezért tanította Śrīla Prabhupāda újra és újra: nem ez a test vagy.
A tested változik. Gyermek voltál. Felnőtt lettél. A tested szinte teljesen megváltozott. Mégis ugyanaz az „én” néz ki a szemed mögül.
A Bhagavad-gītā ezt az „ént” nevezi ātmānak, örök léleknek. A lélek nem magyar, nem indiai, nem amerikai, nem férfi és nem nő. Ezek a jelenlegi testünkhöz tartozó megjelölések. A lélek valódi természete lelki. És Kṛṣṇához tartozik. ❤️
Ha Kṛṣṇa Isten, miért néz ki embernek?
A védikus tanítás szerint a kérdés éppen fordítva áll. Nem Kṛṣṇa hasonlít hozzánk. Mi hasonlítunk Őrá.
Kṛṣṇa teste nem olyan anyagi test, mint a miénk. Nem öregszik meg. Nem betegszik meg. Nem kényszeríti a születés és a halál. Amikor megjelenik ebben a világban, nem azért születik, mert a karma erre kényszeríti. Saját akaratából jelenik meg.
„Noha megszületetlen vagyok és transzcendentális testem sohasem hanyatlik... mégis minden korszakban megjelenek eredeti transzcendentális formámban.” Bhagavad-gītā 4.6
Miért kék?
A képeken Kṛṣṇát általában sötétkék, kékes vagy esőfelhőhöz hasonló színnel ábrázolják. A védikus leírások szépségét nem fényképként kell elképzelni. A művészet megpróbál láthatóvá tenni valamit abból a szépségből, amelyet a szövegek leírnak.
Ezért látjuk Kṛṣṇát gyakran pávatollal a hajában, fuvolával a kezében és virágfüzérrel a nyakában. Nem azért, mert Istennek „egyenruhája” van. 😄 Hanem mert ezek Kṛṣṇa örök kedvteléseinek és személyes formájának részei. 🦚
Ki Rādhārāṇī?
Śrīmatī Rādhārāṇī Kṛṣṇa örök társa és szeretetenergiájának legtökéletesebb megnyilvánulása. Rādhā és Kṛṣṇa ezért nem egyszerűen egy fiú és egy lány története. Az ő kapcsolatuk a védikus hagyományban a létező legtisztább isteni szeretet kifejeződése.
Nem arról szól: „Mit kaphatok tőled?” Hanem: „Hogyan szolgálhatlak szeretetből?” Ez a bhakti, Isten iránti szeretetteljes odaadás lényege. ❤️🪷
Hol él Kṛṣṇa?
A védikus írások szerint a teremtés sokkal nagyobb annál, mint amit fizikai műszerekkel érzékelünk. Anyagi és lelki világokról beszélnek. Kṛṣṇa örök lakhelyét Goloka Vṛndāvanának nevezik.
A leírások szerint ott nincs születés, öregség, betegség és halál. Nem azért szolgálják Kṛṣṇát, mert félnek Tőle. Szeretik. Van, aki barátként, van, aki gyermekeként, van, aki szolgájaként, és vannak, akik a legbensőségesebb szeretetben kapcsolódnak Hozzá.
A Kṛṣṇa-tudat végső célja nem pusztán az, hogy „jó emberré váljunk”, és nem is csak az, hogy megszabaduljunk a szenvedéstől. A cél: helyreállítani az elveszett kapcsolatunkat Kṛṣṇával. 🏡🪷
Akkor miért vagyunk itt?
Mert elfelejtettük ezt a kapcsolatot. Az anyagi világban megpróbálunk boldogok lenni Kṛṣṇától függetlenül. Új test. Új élet. Új tervek. Siker. Pénz. Kapcsolatok. Élmények.
Ezek között vannak csodálatos dolgok. Csak van velük egy apró probléma: egyiket sem tudjuk örökre megtartani.
A Bhagavad-gītā nem azt tanítja, hogy ezért gyűlöljük ezt a világot. Azt tanítja: értsük meg, mi az örök és mi az ideiglenes. 🪷
Kṛṣṇa büntet minket?
Nem úgy, ahogyan ezt sokan elképzelik. A karma nem egy dühös Isten bosszúja. A karma, a cselekedetek és következményeik törvénye azt jelenti, hogy tetteinknek következménye van.
Kṛṣṇa azonban nem azért kíséri a lelket, hogy lesse, mikor hibázik. Éppen ellenkezőleg. Újra és újra lehetőséget ad arra, hogy visszaforduljunk Felé. 🙏
Kṛṣṇa szeret engem?
A Bhagavad-gītā egyik legszebb válasza szerint Kṛṣṇa minden élőlénnyel kapcsolatban áll. Nemcsak a bhaktákkal. Nemcsak azokkal, akik már hisznek Benne. Mindenkivel.
Kṛṣṇa nem kényszerít szeretetre. Mert a kikényszerített szeretet már nem szeretet. Szabad akaratot ad. Elmehetsz. Kételkedhetsz. Elutasíthatod. Keresheted. Visszatérhetsz.
„Ahogyan átadják magukat Nekem, úgy viszonzom azt.” Bhagavad-gītā 4.11
És miért éneklik folyton a Hare Kṛṣṇát?
Mert a védikus tanítás szerint Isten neve nem különbözik Istentől. A mahā-mantra, a nagy felszabadító mantra:
Hare Kṛṣṇa, Hare Kṛṣṇa
Kṛṣṇa Kṛṣṇa, Hare Hare
Hare Rāma, Hare Rāma
Rāma Rāma, Hare Hare
Nem varázsige. Nem kell hozzá Kṛṣṇa-tudatúnak lenned. Nem kell előtte hinned benne. A mantra lényegében egy kérés: „Kérlek, fogadj vissza a szolgálatodba.”
Prabhupāda ezért nem azt kérte az emberektől, hogy vakon higgyenek neki. Arra biztatta őket, hogy próbálják ki a lelki folyamatot, és figyeljék meg, mi történik a tudatukkal.
Ismerd meg. Olvass. Kérdezz. Próbáld ki. És utána döntsd el, mit gondolsz Kṛṣṇáról. 🪷❤️🙏
Kṛṣṇa képekben
A mindenkit vonzó Kṛṣṇa
Hallgasd Śrīla Prabhupādát
Kīrtan, bhajan és japa
Bhajan
Elmélyült odaadó ének: ima, emlékezés és szeretetteljes szolgálat.
Japa
A mahā-mantra személyes, figyelmes ismétlése japamālā segítségével.
Párizs, 1973. augusztus 9.
Két vallási gondolkodó találkozása 🪷
Śrīla A. C. Bhaktivedanta Swami Prabhupāda és Jean Daniélou bíboros beszélgetése
Ebben a különleges beszélgetésben egy vaiṣṇava lelki tanítómester és egy katolikus bíboros ül egymással szemben. Nem mindenben vitatkoznak. Sőt, a beszélgetés első részében meglepően sok közös pontot találnak Istenről, a lélekről, a lelki tanítómester szerepéről és az emberi élet céljáról.
A nézetkülönbség akkor válik igazán élessé, amikor Prabhupāda feltesz egy nagyon egyszerű kérdést: Ha Isten azt mondja: „Ne ölj!”, miért ölünk állatokat?
Isten és az élőlény kapcsolata
Jean Daniélou bíboros: A kereszténység szerint a teremtés Isten szeretetének műve. Isten meg akarja osztani gazdagságát, örömét és szépségét a szabad lényekkel. A teremtés célja végső soron az Istennel való közösség.
Śrīla Prabhupāda: Mi, élőlények szintén Isten részei vagyunk. Ahogyan az ujj a test része, ugyanúgy az élőlény is Isten parányi része. Az ujj természetes feladata az egész test szolgálata. Ugyanígy az élőlény természetes helyzete Isten szolgálata.
Daniélou bíboros: Ezzel egyetértek. Minden teremtmény hivatása Isten szolgálata.
Prabhupāda: Amikor az élőlény megfeledkezik erről, akkor kezdődik az anyagi élet. Ez az anyagi világ azoknak a lelkeknek ad lehetőséget, akik megfeledkeztek Istenről, hogy ismét felébresszék Isten-tudatukat. Isten ezért időnként személyesen jelenik meg, máskor elküldi képviselőjét, fiát, bhaktáját vagy szolgáját. Isten azt akarja, hogy az elfeledkezett lelkek visszatérjenek Hozzá, haza Istenhez.
Szeret-e Isten minden élőlényt?
Daniélou bíboros: Úgy gondolja, hogy Isten valóban szereti az embereket?
Prabhupāda: Isten minden élőlényt szeret. Nem csupán az embereket.
Szükségünk van Isten segítségére?
Daniélou bíboros: Képes az ember Isten segítsége nélkül elérni a tökéletességet?
Prabhupāda: Nem. Isten segítségével képes rá. És Isten, valamint a guru, a lelki tanítómester segítségével.
Daniélou bíboros: Igen. A lelki tanítómester nagyon fontos. A guru, ahogyan önök mondják. A kereszténységben lelki atyákról beszélünk.
Prabhupāda: Igen. Az ember Isten és a guru kegyéből ébreszti fel újra Isten-tudatát.
Jézus és az Istenhez vezető út
Daniélou bíboros elmagyarázza, hogy a keresztény ember számára Jézus jelenti az Istenhez vezető utat. Jézus életét a keresztények követendő példának tekintik: szegénységét, jóságát és Isten iránti szeretetét. A bíboros szerint Isten az ember segítségére jön, mert az ember önmagában nem képes megtalálni Őt.
A beszélgetés ezen pontján Bhagavān, Prabhupāda egyik tanítványa megjegyzi: „Mi ezt gurunak nevezzük.” Daniélou bíboros egyetért.
„Ne ölj!” 🐄
Śrīla Prabhupāda: Feltehetek önnek egy kérdést? Jézus azt mondja: „Ne ölj!” Akkor a keresztény emberek miért ölnek?
Daniélou bíboros: A kereszténységben természetesen tilos ölni. De úgy gondoljuk, különbség van az emberi élet és az állatok élete között. Az emberi élet szent, mert az ember Isten képmása. Az állatok életét azonban nem ugyanúgy tekintjük. Úgy gondoljuk, hogy az állatok az ember szolgálatára vannak. Számunkra nem minden élet egyforma.
Prabhupāda: De nem az van mondva, hogy: „Embert ne ölj.” Általánosan ez áll: „Ne ölj!”
Bűn-e megölni egy állatot?
Prabhupāda: Ön szerint tehát egy állat megölése nem bűn?
Daniélou bíboros: Nem. Úgy gondoljuk, hogy az egyszerű biológiai élet nem szent ugyanabban az értelemben. Az emberi élet szent.
Prabhupāda: De szerintem ez már értelmezés. A parancsolat általánosan azt mondja: „Ne ölj!”
Kell-e húst ennünk?
Daniélou bíboros felveti, hogy az ember táplálkozásához szükség lehet állatok elfogyasztására.
Prabhupāda: Nem. Az ember ehet gabonát, gyümölcsöt, tejet, cukrot, búzát és más növényi ételeket. A tigris nem jön el megenni a gyümölcsödet. A tigris természetes tápláléka egy másik állat. Az ember azonban élhet gyümölcsön, gabonán és tejtermékeken.
Daniélou bíboros: De a gabona és a növények is élőlények.
Prabhupāda: Ezt mi is elfogadjuk. De ha képes vagyok megélni gyümölcsön, gabonán és tejen, miért kellene megölnöm egy másik állatot?
A ház és aki benne lakik
Prabhupāda: Tegyük fel, hogy ön ebben a házban lakik. Ön nem ez a ház. Ez tény.
Daniélou bíboros: Igen.
Prabhupāda: De ha idejövök és összetöröm a házát, az nem okoz önnek szenvedést?
Daniélou bíboros: De igen.
Prabhupāda: Ha tehát szenvedést okozok önnek, az nem helytelen? A test ugyanígy az élőlény ideiglenes „háza”.
Miért nevezik a tehenet anyának? 🐄
Prabhupāda: Mi isszuk a tehén tejét. Ezért anyánknak tekintjük. Hogyan mondhatnánk akkor, hogy nem anya? És hogyan támogathatnánk az anya megölését?
A védikus hagyomány hétféle anyáról beszél. Ezek egyike a tehén, mert tejével táplál bennünket. Ha elveszed a tejét, majd amikor megöregszik és már nem ad tejet, megölöd, ez helyes?
Daniélou bíboros azzal érvel, hogy ha emberek éheznek, az emberi életet fontosabbnak tekinti a tehén életénél. Prabhupāda azonban visszatér ugyanahhoz a kérdéshez: ha rendelkezésünkre áll más táplálék, miért kellene megölni azt az állatot, amely korábban táplált bennünket?
Miért ellenzi Prabhupāda a vágóhidakat?
Prabhupāda: Mi azt kérjük az emberektől, hogy ne egyenek húst. Az emberi élet fő feladata Isten megértése és szeretete. Ezért legalább az emberi társadalomból meg kellene szüntetni a vágóhidak kegyetlen rendszerét.
Daniélou bíboros szerint a különböző vallások gyakorlati szabályai eltérhetnek egymástól, és a legfontosabb Isten szeretete. Prabhupāda azonban azt válaszolja: ha Isten azt mondja valamire, hogy megtehetjük, akkor az nem bűn. Ha viszont azt mondja, hogy ne tegyük, akkor nem kellene a parancsot a saját kényelmünk szerint átértelmezni.
És mi van, ha nincs más étel?
Prabhupāda itt egy fontos különbséget tesz. Ha rendkívüli körülmények között nincs más étel, és egy ember életének megmentéséről van szó, az más helyzet. De felteszi a kérdést: miért kell rendszeresen vágóhidakat fenntartani pusztán a nyelv élvezetéért?
A Kṛṣṇa-tudat gyakorlói ezért olyan ételeket ajánlanak fel Kṛṣṇának, amelyeket Ő maga elfogadhatónak mond: levelet, virágot, gyümölcsöt és vizet, valamint ezekből és más elfogadható növényi alapanyagokból készült ételeket. Az így szeretettel felajánlott ételt prasādamnak, Kṛṣṇának felajánlott, megszentelt ételnek nevezzük.
Van-e lelke az állatoknak? 🪷
A beszélgetés végén elhangzik talán a legérdekesebb kérdés. Ha a kereszténység megengedi a húsevést, ez azt jelenti, hogy a keresztény felfogás szerint az embernél alacsonyabb életformáknak nincs olyan lelkük, mint az embernek?
Daniélou bíboros válasza szerint az állatok rendelkeznek bizonyos pszichológiai léttel, de nem rendelkeznek olyan szellemi lélekkel, szabadsággal és értelemmel, mint az ember.
Śrīla Prabhupāda: A Bhagavad-gītā szerint minden életformában jelen van a lélek. A külső test olyan, mint egy ruha. Lehet önön nagyon drága ruha, rajtam pedig egyszerű ruha. De egyikünk sem maga a ruha.
Ugyanígy az élőlények különböző testei is különböző ruhák. A védikus irodalom 8 400 000 életformáról beszél. De mindegyikben élőlény van. Mindannyian Isten parányi részei.
Egy apa és a gyermekei
Prabhupāda még egy példával folytatja. Egy apának lehet több gyermeke. Az egyikből bíró lesz. A másik egyszerű hivatalnok. Képességeik különbözhetnek. De az apa számára: mindkettő a gyermeke.
Ha a sikeresebb fiú azt mondaná az apának: „Ez a másik gyermeked kevésbé értékes. Megölhetem és megehetem?” vajon az apa beleegyezne?
Prabhupāda szerint Isten helyzete ehhez hasonló. Az ember tudata fejlettebb lehet egy állaténál. De ettől az állat még nem szűnik meg Istenhez tartozó élőlénynek lenni.
A különbség a testben van, nem a lélekben
Daniélou bíboros számára éppen ez jelenti a legnagyobb filozófiai különbséget. A keresztény felfogás, amelyet ebben a beszélgetésben képvisel, lényegi különbséget tesz az ember és az állat között.
Prabhupāda szerint viszont a különbség elsősorban a tudat fejlettségi fokában van. Egy fa tudata nagyon kevéssé nyilvánul meg. Egy állaté sokkal erősebben. Az emberé még fejlettebben.
Amikor egy állatot meg akarnak ölni, az ellenkezik. Menekül. Kiált. Fél. A tudat különböző mértékben nyilvánul meg, de a lélek jelen van.
A beszélgetés végén Jean Daniélou bíboros örömét fejezi ki a találkozás miatt, és arról beszél, hogy szeretné meglátogatni a Kṛṣṇa-templomot. Prabhupāda pedig egyszerűen így búcsúzik: „Nagyon köszönöm.” 🪷
Nem szükséges eldöntenünk helyetted, melyikük „nyerte meg” ezt a beszélgetést. Két különböző vallási hagyomány képviselője ült egymással szemben. Voltak dolgok, amelyekben egyetértettek. Voltak, amelyekben nem.
A kérdés most már nálad marad: ha minden élőlényben lélek van, változtat-e ez azon, ahogyan a többi élőlényre nézünk?