Az egyik történet az enyém. Egy emberé, aki hosszú éveken át kereste a válaszokat.
A másik Śrīla Prabhupādáé, lelki tanítómesteremé, akinek egész életemben hálás leszek azért, hogy elhozta Kṛṣṇa változatlan tanítását a nyugati világba.
Nem azért, hogy önmagához vezessen bennünket.
Hanem hogy a kezünkbe adja azt az arany térképet, amely megmutatja az utat Kṛṣṇához, haza.
Nekem.
Neked.
Mindenkinek, aki keres. 🪷
Én csak egy vagyok azok közül, akik egyszer kézbe kapták ezt a térképet.
Üdvözöllek a VedAI.eu oldalon
Talán nem „véletlen”, hogy itt vagy.
Tizenöt éves korom körül kezdtem igazán kérdezni. Miért van ez a világ? Miért születtünk? Honnan jöttünk? Mi történik velünk a halál után?
És újra meg újra visszatért egy látszólag nagyon egyszerű kérdés:
Ki vagyok én?
Tímea vagyok.
Nő vagyok.
Sales igazgató vagyok.
Magyar vagyok.
48 éves vagyok.
Boldog vagyok.
Szomorú vagyok.
Csakhogy észrevettem valamit.
Ezek közül mindegyik megváltozhat.
A nevemet megváltoztathatom. A munkámat elveszíthetem. A testem öregszik. Az érzéseim akár egyetlen nap alatt is többször átalakulhatnak.
Ha mindez változik, akkor ki az, aki mindezt átéli?
Évekkel később Śrīla Prabhupāda Bhagavad-gītā úgy, ahogy van című könyvében találkoztam először olyan válasszal, amely számomra nem esett szét a következő kérdésnél.
A válasz, amely nem változik meg holnapra
Én örök lélek vagyok.
Bhagavad-gītā 2.20
A lélek nem születik és nem hal meg. Örök és elpusztíthatatlan.
Kṛṣṇa örök, parányi része vagyok.
Bhagavad-gītā 15.7
Kṛṣṇa az élőlényeket saját örök, parányi részeiként írja le.
Nem a test vagyok.
Bhagavad-gītā 2.13 és 2.22
A test folyamatosan változik, miközben az, aki ezeket a változásokat átéli, ugyanaz marad.
Nem az elmém vagyok.
Bhagavad-gītā 3.42 és 6.5–6
Az elme nem maga az önvaló. Eszköz lehet, baráttá vagy ellenséggé is válhat attól függően, hogyan vezetjük.
Nem a múltam vagyok.
A múltam része ennek az életemnek, de nem határozza meg az örök önazonosságomat.
Az eredeti kapcsolatom Kṛṣṇával van.
Bhagavad-gītā 9.34 és 18.65–66
A Gītā végül nem pusztán filozófiai magyarázatot ad. Kapcsolatról beszél: a lélek és Kṛṣṇa örök kapcsolatáról.
Bhagavad-gītā 7.16
catur-vidhā bhajante māṁ
janāḥ sukṛtino ’rjuna
ārto jijñāsur arthārthī
jñānī ca bharatarṣabha
„Ó, Arjuna, négyféle jámbor ember végez odaadó szolgálatot Nekem: a szenvedő, az anyagi javakra vágyó, a kíváncsi és az, aki az Abszolútról szóló tudás után kutat.”
Amikor a korábbi válaszok kipukkantak
Sok ezoterikus könyvet olvastam.
Kerestem.
Néha egy háromszáz oldalas könyvben találtam két mondatot, amelytől elsírtam magam:
„Itt van valami. Ez igaz.”
De aztán egy kedves barátnőm haldoklott.
És amikor a halál már nem filozófiai kérdés volt, hanem ott állt előttem valóságosan, az addig összegyűjtött válaszaim egyszer csak kipukkantak, mint egy szappanbuborék.
Megint ott maradt a kérdés:
Mi az, ami akkor is igaz, amikor minden más eltűnik?
Elkezdtem keresni az emberiség legősibb fennmaradt szent tanításait.
Így jutottam el a védikus hagyományhoz.
A Védák az emberiség legősibb fennmaradt szent szövegei közé tartoznak. A Bhagavad-gītā nem a legkorábbi védikus mű. Inkább olyan, mintha a hatalmas védikus tudás könyvtárából valaki levenne egyetlen kötetet, és azt mondaná:
„Kezdd itt. Ebben benne van a lényeg.”
2016-ban bennem egyszer csak nagyon tisztán megszólalt egy felszólítás:
„Olvasd el a Védákat!”
Akkor még nem tudtam, hová fog vezetni.
Egy barátnőmnek, Edinának egyszer azt mondtam, hogy valamiért biztosan érzem: lennie kell egy olyan világnak, ahol nincs szenvedés, fájdalom és félelem.
Nem sokkal később ő hozta el nekem Śrīla Prabhupāda Születésen és halálon túl című könyvét.
Elkezdtem olvasni.
És valami egészen szokatlan történt.
A huszonöt év alatt összegyűlt kérdéseimre egymás után kezdtem válaszokat találni.
Nem egy újabb mondatot kaptam, amelyet szerettem volna igaznak hinni.
Egy rendszer kezdett összeállni.
Ki vagyok.
Mi a test.
Mi a lélek.
Miért születünk meg.
Miért szenvedünk.
Mi a karma.
Mi történik a halál után.
Ki Isten.
És végül: miért van egyáltalán kapcsolatunk Vele.
Ekkor értettem meg azt is, milyen különös előzménye volt mindennek.
Körülbelül húsz évvel korábban a Sziget Fesztiválon „véletlenül” betévedtem egy Kṛṣṇa-sátorba. Kaptam ott egy Kérdések és válaszok című könyvet.
Nem olvastam el.
Mégis húsz éven át őriztem a polcomon.
Folytatás a következő oldalon…
