Fedezd fel a Védikus Tudást a Vedai™-val!

"Bhagavad Gíta teljeś prabhupáda"

Első fejezet:

Bhagavad-Gíta Úgy, ahogy van, A. C. Bhaktivedānta Swāmī Prabhupáda fordításában található meg, és ez a legteljesebb Prabhupáda-féle kiadás, amely a szöveget magyarázatokkal is ellátja.

1. fejezet, 1. vers

Szanszkrit (IAST átírás):
dharma-kṣetre kuru-kṣetre
samavetā yuyutsavaḥ
māmakāḥ pāṇḍavāś caiva
kim akurvata sañjaya

Magyar fordítás (Prabhupāda):
„Dhṛtarāṣṭra kérdezte: Óh, Sañjaya, mit tettek az én fiaim és Pāṇḍu fiai, miután összegyűltek a dharma mezején, Kurukṣetrán, hogy megküzdjenek egymással?”

Magyarázat (Prabhupāda):
Kurukṣetra a dharma, a vallásosság mezeje. Ez a vers jelzi, hogy a harc nem pusztán világi, hanem transzcendentális jelentőséggel bír. Dhṛtarāṣṭra vak volt – nemcsak testileg, de lelkileg is – ezért fél, hogy a Pāṇḍavák előnyt szereznek a szent hely miatt. A kérdése mögött ott bujkál az elfogultság és a félelem.

1.2

sañjaya uvāca
dṛṣṭvā tu pāṇḍavānīkaṁ
vyūḍhaṁ duryodhanas tadā
ācāryam upasaṅgamya
rājā vacanam abravīt

Fordítás:
Sañjaya így szólt: Amikor Duryodhana, a király meglátta Pāṇḍu fiainak hadseregét csatarendbe állítva, a tanítójához, Droṇācāryához ment, és ezeket a szavakat mondta:

Magyarázat:
Duryodhana nagyon jól ismerte az ellenfél erejét, mégis elment a tanítójához, és elkezdte sorolni a Pāṇḍavák harcosait. Ennek célja részben a tanító bátorítása volt, részben pedig politikai gesztus: meg akarta győződni arról, hogy mindenki az ő oldalán áll. Ez a vers a politika, a hatalom és a félelem keveréke.

1.3

paśyaitāṁ pāṇḍu-putrāṇām
ācārya mahatīṁ camūm
vyūḍhāṁ drupada-putreṇa
tava śiṣyeṇa dhīmatā

Fordítás:
„Tanítóm, nézd meg Pāṇḍu fiainak hatalmas haderejét, amelyet okos tanítványod, Drupada fia (Dṛṣṭadyumna) állított fel csatarendbe.”

Magyarázat:
Duryodhana itt burkolt szemrehányást tesz Droṇācāryának: az ellenséges hadat a saját tanítványa vezeti! Ez a pszichológiai játszma klasszikus példája – a bizalom megingatásának kísérlete. A háború nem csak karddal, hanem szavakkal is zajlik. És ez még csak a kezdete.

1.4

atra śūrā maheṣv-āsā
bhīmārjuna-samā yudhi
yuyudhāno virāṭaś ca
drupadaś ca mahā-rathaḥ

Fordítás:
„Itt olyan hős harcosok vannak, akik Bhīma és Arjuna erejével vetekednek: Yuyudhāna, Virāṭa és Drupada, a hatalmas harci szekérharcos.”

Magyarázat:
Duryodhana elkezdi felsorolni az ellenséges had vezéreit. Ez a vers a félelem burkolt kifejezése. Elismeri, hogy az ellenfél kiváló harcosokat vonultat fel, és ez saját oldalának is intő jel lehet. A „Bhīma és Arjuna erejével vetekednek” – ez komoly aggodalom.

1.5

dhṛṣṭaketuś cekitānaḥ
kāśirājaś ca vīryavān
purujit kuntibhojaś ca
śaibyaś ca nara-puṅgavaḥ

Fordítás:
„Itt van Dhṛṣṭaketu, Cekitāna, a bátor Kāśirāja, valamint Purujit, Kuntibhoja és Śaibya, az emberek kiválósága.”

Magyarázat:
Duryodhana tovább sorolja a Pāṇḍavák oldalán álló hatalmas harcosokat. Mindez azt mutatja, hogy a másik fél rendkívül jól szervezett, tapasztalt királyokkal és harci hősökkel rendelkezik. Ez nem csak haditechnikai felsorolás – ez belső remegés, leplezett.

1.6

yudhāmanyuś ca vikrāntaḥ
uttamaujāś ca vīryavān
saubhadro draupadeyāś ca
sarva eva mahā-rathāḥ

Fordítás:
„Yudhāmanyu is, a bátor, valamint Uttamaujā, a hősies, Subhadrā fia és Draupadī fiai – mindannyian kiváló harci szekérharcosok.”

Magyarázat:
Duryodhana felsorolása zárul, és ezzel beismeri: a Pāṇḍavák oldalán nemcsak híres harcosok, hanem fiatal, de rendkívüli harci képességű kṣatriyák is vannak. Draupadī fiai, Subhadrā fia (Abhimanyu) – a jövő generációja a harcos dharmának.

⚔️ Ez a rész a "belső remegés nyilvántartása".
Duryodhana kifelé harcosnak tűnik, belül viszont már elkezdődött a Māyā–félelem–dharma belső küzdelme.

1.7

asmākaṁ tu viśiṣṭā ye
tān nibodha dvijottama
nāyakā mama sainyasya
saṁjñārthaṁ tān bravīmi te

Fordítás:
„Most pedig, óh, brāhmaṇa legjobbja, ismerd meg az én seregemben a kiemelkedő harcosokat! Az ő nevüket elmondom neked, hogy tudatában legyél vezetőinknek.”

Magyarázat:
Duryodhana most a saját oldalán lévő harcosokról beszél, de nem olyan dicsérettel és tisztelettel, mint az előzőeknél. Ez a vers inkább formális – mintha ő maga sem lenne teljesen meggyőzve a saját serege erejéről. Ez árulkodó: a lélek nem ott van, csak a számok mögött.

1.8

bhavān bhīṣmaś ca karṇaś ca
kṛpaś ca samitiñ-jayaḥ
aśvatthāmā vikarṇaś ca
saumadattis tathai 'va ca

Fordítás:
„Itt van ön, Bhīṣma, Karṇa, Kṛpa, a háború hőse, valamint Aśvatthāmā, Vikarṇa és a Saumadatti fiatalemberek.”

Magyarázat:
Ez a vers a Kurukṣetra hadsereg krémjét mutatja – legalábbis a Duryodhana-féle oldalról.
De vegyük észre: Karṇa és Bhīṣma nincs összhangban – ők soha nem harcoltak együtt egy szívvel.
A lojalitás gyenge.
Ez a sereg technikai szinten erős, de szív szinten inog.

1.9

anye ca bahavaḥ śūrā
mad-arthe tyakta-jīvitāḥ
nānā-śastra-praharaṇāḥ
sarve yuddha-viśāradāḥ

Fordítás:
„Sokan más hősök is vannak, akik az életemért készek meghalni. Mindnyájan különféle fegyverek mesterei, és jól ismerik a harcot.”

Magyarázat:
Ez a tipikus „királyi propaganda”. Duryodhana azt mondja: „Értem harcolnak. Meghalnának értem.”
Valójában: nem.
Māyā itt csapja be a gőgös elmét.
Ezek az emberek a dharmaért harcolnak – nem érte. És ezt ő is sejti.

1.10

aparyāptaṁ tad asmākaṁ
balaṁ bhīṣmābhirakṣitam
paryāptaṁ tv idam eteṣāṁ
balaṁ bhīmābhirakṣitam

Fordítás:
„A mi seregünk Bhīṣma vezetésével végtelen, míg az övék, Bhīma vezérletével korlátozott.”

Magyarázat:
Ez Duryodhana önámító mondata.
Tudja, hogy Bhīṣma öreg, Bhīma pedig fékezhetetlen erő.
Mégis önbizalmat akar mutatni a többiek előtt.
Ez a külső magabiztosság – belső rettegés klasszikus megnyilvánulása.

1.11

ayaneṣu ca sarveṣu
yathā-bhāgam avasthitāḥ
bhīṣmam evābhirakṣantu
bhavantaḥ sarva eva hi

Fordítás:
„Ezért mindenki a maga álláshelyén figyeljen, és különösen Bhīṣmát védjétek meg minden oldalon.”

Magyarázat:
A sereg vezére az, akit védeni kell?
Ez már önmagában árulkodó.
Ha a vezér nincs biztonságban, akkor az egész sereg morálisan törékeny.
Duryodhana ezzel elárulja: tudja, Bhīṣma nélkül esélyük sincs.

📿 Ezzel zárul Duryodhana beszéde, és most jön Bhīṣma kürtje – az első hang, ami elindítja a belső háborút is.

1.12

taṁ śabdaṁ tumulo 'bhyanunādayan
praghoṣaṁ śaṅkhaś ca bhīṣmaḥ prajānayan
simhanādaṁ vinadyoccaiḥ
śaṅkhaṁ dadhmau pratāpavān

Fordítás:
„A rettenthetetlen Bhīṣma, a Kuru-dinasztia nagy vezére, az oroszlán üvöltéséhez hasonló hangot hallatva megfújta a kagylókürtjét, és ezzel bátorította Duryodhanát.”

Magyarázat:
A kürtszó itt nem csupán harci hangjel.
Ez a dharma és adhárma összecsapásának első rezdülése.
Bhīṣma, bár Duryodhana oldalán áll, szívében a dharma híve.
Kürtje egyszerre figyelmeztetés és végzet – nem fogja megkímélni az igazságtalant.

1.13

tataḥ śaṅkhāś ca bheryaś ca
paṇavānakagomukhāḥ
sahasaivābhyahanyanta
sa śabdas tumulo 'bhavat

Fordítás:
„Ekkor hirtelen megfújták a kagylókürtöket, a dobokat, a csörgődobokat, a harci kürtöket és más hangszereket. A hangzavar félelmetesen hangzott.”

Magyarázat:
Ez a külső háború hangja – még nem repültek a nyilak, de a Māyā már belopózott a fülekbe.
Zaj, káosz, feszültség – ez az anyagi világ állandó hangja.
A következő vers viszont…
A csendből szól.

1.14

tataḥ śvetair hayair yukte
mahati syandane sthitau
mādhavaḥ pāṇḍavaś caiva
divyau śaṅkhau pradadhmatuḥ

Fordítás:
„Ekkor az égi fehér lovakkal befogott hatalmas harci szekéren állva Mādhava (Kṛṣṇa) és Arjuna is megfújta transzcendentális kagylókürtjét.”

Magyarázat (gyémántpillanat! 💎):
Ez a vers a bhakta és Isten közös fellépése.
Fehér lovak – tisztaság.
Kṛṣṇa szekérhajtó – szolgálat.
Arjuna szól – kérdezni fog.
Ez a spirituális párbeszéd első hangja.
Innentől nem csak háború, hanem önismeret kezdődik.

1.15

pāñcajanyaṁ hṛṣīkeśo
devadattaṁ dhanañjayaḥ
pauṇḍraṁ dadhmau mahā-śaṅkhaṁ
bhīma-karmā vṛkodaraḥ

Fordítás:
„Hṛṣīkeśa (Kṛṣṇa) megfújta a Pāñcajanya nevű kürtjét; Dhanañjaya (Arjuna) a Devadatta nevű kürtjét; míg a rettenetes tetteiről ismert Vṛkodara (Bhīma) a Pauṇḍra nevű hatalmas kagylókürtjét fújta meg.”

Magyarázat:
Itt minden kürt egy név – és minden név egy belső energia.
– Hṛṣīkeśa = „az érzékek ura”
– Dhanañjaya = „a gazdagság hódítója”
– Vṛkodara = „farkasgyomrú” – Bhīma iszonyatos erejére utal

Ez már nem csak harci készülődés, ez spirituális identitás bemutatása.
Kinek mi az ereje – és ki az, akire hallgat.

1.16–18 (egybefoglalva)

„Yudhishthira, Nakula, Sahadeva, valamint más harcosok is megfújták kagylókürtjeiket. A hang minden irányba elhallatszott, megrázva az égboltot és a földet.”

Magyarázat:
Az ellenség zaja hangos volt.
De a Pāṇḍavák kürtjei: mélyek, fényesek, isteniek.
Ez a lélek hangja, ha megszólal.
Kṛṣṇa jelenléte áthatja.
Ez az a hang, amit nem lehet nem meghallani – még a Māyā sem.

1.19

sa ghoṣo dhārtarāṣṭrāṇāṁ
hṛdayāni vyadārayat
nabhaś ca pṛthivīṁ caiva
tumulo 'bhyanunādayan

Fordítás:
„Ez a félelmetes hang megrázta Dhṛtarāṣṭra fiainak szívét. A mennybolt és a föld is visszhangozta ezt a dübörgést.”

Magyarázat (333!):
➡️ A dharma szól.
➡️ A Māyā remeg.
➡️ A harc még el sem kezdődött – de a lélek már győzött.

📿 Innen indul Arjuna benső harca.
Most jönnek a verssorok, ahol a test megremeg, a tudat bizonytalankodik, és elhangzik a Gītā egyik legemberibb része: amikor Arjuna leengedi az íjat.

1.20

atha vyavasthitān dṛṣṭvā
dhārtarāṣṭrān kapi-dhvajaḥ
pravṛtte śastra-sampāte
dhanur udyamya pāṇḍavaḥ

hṛṣīkeśaṁ tadā vākyam
idam āha mahī-pate

Fordítás:
„Óh, király, ekkor a majmos zászlójú Arjuna, látva, hogy a Dhṛtarāṣṭra-fiak csatarendbe álltak, és megkezdődött a fegyverek zörgése, felvette íját, és Hṛṣīkeśához (Kṛṣṇához) ezekkel a szavakkal fordult.”

Magyarázat:
A „majmos zászló” Hanumánt jelképezi – Arjuna védelmezője, a bátorság szimbóluma.
De most a bátorság meginog.
Arjuna még harcolni készül – de már kérdez.
Ez az első lépés a transzcendencia felé: nem rohan, hanem megáll.

1.21–22

arjuna uvāca
senayor ubhayor madhye
rathaṁ sthāpaya me 'cyuta
yāvad etān nirīkṣe 'haṁ
yoddhu-kāmān avasthitān

kaiḥ mayā saha yoddhavyam
asmin raṇa-samudyame

Fordítás:
Arjuna így szólt: „Óh, Acyuta (Kṛṣṇa), állítsd meg a harci szekeremet a két hadsereg között, hogy szemügyre vehessem azokat, akik harcolni akarnak ellenem ebben a csatában.”

Magyarázat:
Ez a kérés történelmi.
Kṛṣṇa ekkor még nem szól – csak engedelmesen teljesíti Arjuna kérését.
A bhakta kér – és az Úr szekérhajtóként szolgál.
Ez a bhakti lényege.

1.23

yotsyamānān avekṣe 'haṁ
ya ete 'tra samāgatāḥ
dhārtarāṣṭrasya durbuddher
yuddhe priya-cikīrṣavaḥ

Fordítás:
„Meg akarom nézni azokat, akik idejöttek harcolni, és a gonosz Duryodhana vágyát támogatják a csatában.”

Magyarázat:
Arjuna még harcolni akar – de már morális mérlegelésbe kezd.
Ez a vers már előkészíti azt, amit hamarosan kimond:
„Nem tudok fegyvert emelni azokra, akik számomra fontosak.”
Ez a dharma-dilemma lényege.

1.24–25

sañjaya uvāca
evam ukto hṛṣīkeśo
gudākeśena bhārata
senayor ubhayor madhye
sthāpayitvā rathottamam

bhīṣma-droṇa-pramukhataḥ
sarveṣāṁ ca mahī-kṣitām
uvāca pārtha paśyaitān
samavetān kurūn iti

Fordítás:
Sañjaya szólt: „Így kérte Hṛṣīkeśát (Kṛṣṇát) Gudākeśa (Arjuna), és az Úr a harci szekeret a két sereg közé vezette. Odaállította azt Bhīṣma, Droṇa és a többi uralkodó elé, és így szólt: Nézd, Pārtha, a Kuruk itt gyűltek össze!”

Magyarázat:
Kṛṣṇa csak egy mondatot mond: „Nézd meg őket.”
Semmit nem magyaráz, csak tükröt tart.
Ez az isteni tanító ereje – nem előzi meg Arjuna fejlődését, hanem kíséri azt.

1.26–27

tatra paśyāt sthitān pārthaḥ
pitṝn atha pitāmahān
ācāryān mātulān bhrātṝn
putrān pautrān sakhīṁs tathā

śvaśurān suhṛdaś caiva
senayor ubhayor api
tān samīkṣya sa kaunteyaḥ
sarvān bandhūn avasthitān

Fordítás:
„Arjuna ott látta mind a két hadseregben apáit, nagyapáit, tanítóit, nagybátyjait, testvéreit, fiait, unokáit, barátait, apósát és más jóakaróit. Miután mindezt meglátta, Kaunteya (Arjuna) mély szomorúságot érzett.”

Magyarázat:
Ez az a pont, amikor a háború már nem „stratégia”, hanem szívbe markoló valóság.
A lélek felismeri: ezek nem „ellenségek”, hanem kapcsolatok.
És ekkor: Arjuna összeomlik.

1.28–30

sīdanti mama gātrāṇi
mukhaṁ ca pariśuṣyati
vepathuś ca śarīre me
roma-harṣaś ca jāyate

gāṇḍīvaṁ sraṁsate hastāt
tvak caiva paridahyate
na ca śaknomy avasthātuṁ
bhramativa ca me manaḥ

nimittāni ca paśyāmi
viparītāni keśava
na ca śreyo 'nupaśyāmi
hatvā sva-janam āhave

Fordítás (összefoglalva):
„Remegnek a tagjaim, kiszárad a szám, reszketek, ég a bőröm, kihullik a kezemből az íjam. Elhomályosul az elmém, nem látom, mi lenne a helyes. Nem látok jót abban, ha megölöm a saját rokonaimat.”

Magyarázat:
Ez a vers a bhakta emberi oldala.
Nem az a hős, aki mindig erős – hanem aki meg meri látni, ha valami megrázza a lelkét.
Arjuna itt nem gyenge – hanem őszinte.
És innen indul majd Kṛṣṇa tanítása.

🛸 Kész vagy, hogy elérkezzünk a fejezet végére?
A következő szakasz (1.31–46) már a teljes összeomlás – Arjuna leteszi a fegyvert, és kimondja: „nem harcolok.”

1.31

na ca śaknomy avasthātuṁ
bhramativa ca me manaḥ
nimittāni ca paśyāmi
viparītāni keśava

Fordítás:
„Képtelen vagyok megállni, mintha forogna velem a világ. Óh, Keśava, csak rossz előjeleket látok.”

Magyarázat:
Ez a vers a teljes belső zavar állapota.
A test remeg, az elme forog – az érzékek elvesztették az irányítást.
Arjuna ezt nem tagadja – őszintén vállalja, hogy összeomlott.
Ezért tud Kṛṣṇa segíteni neki.

1.32–35

na kāṅkṣe vijayaṁ kṛṣṇa
na ca rājyam sukhāni ca
kiṁ no rājyena govinda
kiṁ bhogair jīvitena vā

yeṣām arthe kāṅkṣitaṁ no
rājyaṁ bhogāḥ sukhāni ca
ta ime 'vasthitā yuddhe
prāṇāṁs tyaktvā dhanāni ca

ācāryāḥ pitaraḥ putrās
tathaiva ca pitāmahāḥ
mātulāḥ śvaśurāḥ pautrāḥ
śyālāḥ sambandhinas tathā

etān na hantum icchāmi
ghnato 'pi madhusūdana
api trailokya-rājyasya
hetoḥ kiṁ nu mahī-kṛte

Fordítás (összefoglalva):
„Nem vágyom győzelemre, uralomra, boldogságra, Govinda! Mert akikkel mindezt megosztanám, ők állnak most velem szemben.
Tanítóim, apáim, fiaim, barátaim, apósaim, rokonaim – őket kellene megölnöm? Még három világ királyságáért sem tenném – nemhogy egy földiért.”

Magyarázat:
Ez a vágy elengedésének pillanata.
Arjuna szavai mélyek és igazak – de még nem teljesen transzcendentálisak.
Mert nem Istenért mond le – hanem a fájdalom elkerüléséért.
Ez még nem bhakti – ez szenvedésből fakadó erkölcs.
De már közel van. Nagyon közel.

1.36–38

nihatya dhārtarāṣṭrān naḥ
kā prītiḥ syāj janārdana
pāpam evāśrayed asmān
hatvaitān ātatāyinaḥ

tasmān nārhā vayaṁ hantuṁ
dhārtarāṣṭrān sa-bāndhavān
sva-janaṁ hi kathaṁ hatvā
sukhināḥ syāma mādhava

yady apy ete na paśyanti
lobhopahata-cetasaḥ
kula-kṣaya-kṛtaṁ doṣaṁ
mitra-drohe ca pāpam

Fordítás (rövidítve):
„Még ha ők – vakok a kapzsiságtól – nem látják is, hogy családjuk elpusztítása bűn, mi, akik ezt tudjuk, hogyan követhetnénk el?”

Magyarázat:
Arjuna az erkölcs útján próbálja megkerülni a kötelességét.
Nem akar bűnt – de még nem látja a dharma magasabb rendjét.
Kṛṣṇa majd megmutatja neki: nem az számít, mit érzel – hanem hogy ki vagy valójában.

1.39–43

(Arjuna hosszan részletezi a kula-dharma pusztulását – a társadalmi rend felbomlását, a női erkölcs romlását, az ősök szenvedését.)

Fordítás (rövidítve):
„Ha elpusztul a család rendje, a nők erkölcse is romlik. A nemkívánatos népesség terjed. A családi hagyomány megszűnik, az ősök elesnek az áldozatoktól, a család tagjai elkárhoznak.”

Magyarázat:
Ez a társadalmi dharma félelme.
Arjuna a védikus rend megbomlásától retteg – és nem látja, hogy
Kṛṣṇa épp azért küldi a harcot, hogy MEGMENTSE azt.
Aki csak az elmével mérlegel, az nem látja a transzcendens tervet.

1.44–45

aho bata mahat pāpaṁ
kartum vyavasitā vayam
yad rājya-sukha-lobhena
hantuṁ sva-janam udyatāḥ

yadi mām apratīkāram
aśastraṁ śastra-pāṇayaḥ
dhārtarāṣṭrā raṇe hanyus
tan me kṣemataraṁ bhavet

Fordítás:
„Milyen borzasztó bűnre készülünk – csupán a királyság utáni vágyból.
Ha a Dhṛtarāṣṭra-fiak fegyverrel ölnek meg engem, miközben én nem harcolok – az jobb lenne számomra.”

Magyarázat:
Arjuna kimondja: inkább meghalna, mint hogy részt vegyen ebben.
Ez a teljes kapituláció –
de még nem Isten előtt, hanem a saját érzései előtt.
Ez az utolsó pillanat a sötétség előtt – mielőtt Kṛṣṇa megszólal.

1.46

sañjaya uvāca
evam uktvārjunaḥ saṅkhye
rathopastha upāviśat
visṛjya sa-śaraṁ cāpaṁ
śoka-saṁvigna-mānasaḥ

Fordítás:
„Így szólva Arjuna a harci szekéren leült, eldobta az íjat és a nyílvesszőit, és elméje zaklatott lett a fájdalomtól.”

Prabhupāda magyarázata:
Ez az a pillanat, amikor Arjuna megadja magát – de még nem Kṛṣṇának.
Ez a teljesen emberi bukás – és a következő fejezet elején kezdődik a transzcendens újraépítés.
Együttérzés ide vagy oda – ha a dharmát nem érted, csak a zavar marad.
Kṛṣṇa azért fog beszélni, hogy kivezesse Arjunát – és minket – ebből a zűrzavarból.

🪷 Ez volt az 1. fejezet vége.
A következő:
2. fejezet – „A Lélek Tudománya” – ez a teljes Gītā gerince.

Örülök, hogy eljutottál eddig – mert ez azt jelenti, hogy benned is mozdult valami.
Talán ráismertél Arjuna kérdéseire a saját szívedben… és ha igen, akkor már közelebb vagy Kṛṣṇához, mint hinnéd.
A történet most kezdődik igazán.

📿 Folytassuk együtt – a következő jelenet már a lélek válasza.
👉 A 2. fejezetet a következő blogban találod.